Szerző: Verebes István | febr 2, 2021 | Uncategorized
Olvasom a mondatot egy regényben. Igazi színész számára az egyetlen hely a színpad, ahol nem fenyegeti sem az élet, sem a halál. Olyan neki ott, mint amilyen volt a magzatburokban: még nem él az életben, még nagyon messze tőle az elmúlás, épp születni készül, épp...
Szerző: Verebes István | jan 26, 2021 | Uncategorized
Olvasom a mondatot egy regényben. Igazán egyszerű megállapítás, de épp kézenfekvő volta utal messzebbre az általam ismert színházi közterekig. Ha a felügyelet és az önellenőrzés kérdéskörében vizsgálom a mondatot, igen érzékletesnek tűnik szabatossága. Az „ébresztés”...
Szerző: Verebes István | jan 19, 2021 | Uncategorized
Felvidéki Judit (Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró) ma elküldött nekem egy írást, ami rávilágít, hogy mi, színháziak, már a múltban is mennyi keserűséggel éltük meg az egymáshoz való viszonyainkat. Két nagy színészről vall ez a naplójegyzet, és...
Szerző: Verebes István | jan 10, 2021 | Uncategorized
Az írást -, legyen bárhogy megítélve -, olvasás során lehet megtanulni. Én most éppen Orbán Ottó összegyűjtött prózai írásait olvasom, aminek az egyik része képzeletbeli diskurzusokból áll egy képzeletbeli hölggyel, akit a szerző Kékharisnya kisasszonynak nevezett el....
Legutóbbi hozzászólások