Verebes István
játszott 25 szerepet: a 25. Színházban, a kaposvári Csiky Gergely Színházban, a Miskolci Nemzeti Színházban, a Szegedi Nemzeti Színházban, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban, a Miskolci Nemzeti Színházban, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban, az Operettszínházban, a Thália Színházban,
rendezett 140 előadást Magyarország összes színházában, vidéken és Budapesten kivéve ötöt a kőszínházak közül
három színházat igazgatott: 1990-től 1993-ig a Komédium Színházat, 1993-tól 1999-ig a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházat, 2010-től 2011-ig a Kabaré 24-et
dolgozott a Magyar Televízió szerkesztőjeként, a Lapkiadó, majd az Ádám újságírójaként, a Rádiókabaré szerzőjeként és konferansziéjaként, a Napkelte műsorvezetőjeként és a Heti Hetes egyik beszélgetőjeként
Színpadi művei
Senki sem tökéletes
Hol? Mikor? Mi ez? LINK?
Remix, avagy három a kislány
Hol? Mikor? Mi ez? LINK?
Várva
Hol? Mikor? Mi ez? LINK?
Valami Magyarország
Hol? Mikor? Mi ez? LINK?
Valamit visz a vicc
Hol? Mikor? Mi ez? LINK?
Sorsjáték
Hol? Mikor? Mi ez? LINK?
Közkívánatomra
Hol? Mikor? Mi ez? LINK?
Humorterápia
Hol? Mikor? Mi ez? LINK?
Lovagias ügy
Hol? Mikor? Mi ez? LINK?
Dalszövegei
Sohase mondd
(zeneszerző: Döme Zsolt, előadó: Hernádi Judit, Mészáros Márta Örökség című filmjének betétdala)
Nem vagy szép
(zeneszerző: Presser Gábor, előadó: Omega)
Meglátja mester menni fog
(zeneszerző: Döme Zsolt)
Gatya dal
(zeneszerző: Dés László, előadó: Koltai Róbert)
Forgatókönyvei
Hatásvadászok
(1983)
Könnyű testi sértés
(1983)
Televáró
(1985)
Új Gálvölgyi show
(1991)
Privát kopó
(1995)
TV rendezései
Televáró
(1985)
Zárt osztály
(1996)
Nekem ezek mesélhetnek
(1998)
Nevetni kell ennyi az egész
(????)
Idézetek
A legsekélyesebb színdarabban is meg lehet találni azokat a helyzeteket, amiket kihasználva leleplezhetjük mindazt, amit a színpadon kívül rejtegetünk, vagy ha nincs meg bennünk, rejtegetnénk. A színészet varázslata elsősorban abban áll, hogy valaki emlékezni képes arra is, amiben nem volt része, ami nincs meg benne. Vagyis nem úgy tenni, "mintha", hanem beépíteni magunkba a feladat minden lehetséges értékét, és azt összeolvasztani azzal, amiben viszont részünk volt, ami megvan bennünk.
Emberek vagyunk. Tökéletesebb képet szeretnénk sugallni magunkról valamennyien, mint amit megérdemlünk. Megbocsátható gyengénk ez, de jó tudomásul vennünk, mert ha elhisszük, hogy olyanok is vagyunk, mint amilyennek szeretnénk feltűnni a szélesebb vagy szűkebb nyilvánosság előtt, az súlyos következményekhez vezet.
Sokszor válunk hűtlenekké valóságos érzelmeinkhez, legelemibb emberi érdekeinkhez. Néha egy kérészéletű pillanat győzelméért bukottakká válunk évekig. És néha győzelmes éveket kockáztatunk, ha egy pillanat erejéig elbukunk.
Egy leélt élet minősége nem a megmaradás sikerén, nem az egzisztenciális gyarapodáson múlik, hanem csakis azon, hogy képes volt-e valaki sorsát szabadon kézben tartani. Ebben két okból nem lehet segítségére lenni senkinek. Az egyik ok a fegyelmezetlenség, az ember önmaga ellen való felelőtlensége. A másik pedig a kor adottságainak, igényeinek, lehetőségeinek igazságtalansága, érzéketlensége. Ha e kettő egyszerre hat, nehéz, sőt, legtöbbször hiábavaló bármiféle támogatás.
A színházi közhiedelem úgy tartja, hogy a pályához húsz százalék tehetség és nyolcvan százalék szerencse kell. Az én beosztásom más. Szerintem száz-száz százalék tehetség, szerencse meg szorgalom és ötszáz százalék szívósság szükséges.
Saját titkainkat tabuknak tartjuk, a mások titkait szenvedélyesen kutatjuk. Ilyenek vagyunk! Álszentek és kíváncsiak.
Nincsenek örökkön-örökké érvényes paradigmák. A hagyományokhoz ragaszkodó előadásmód is lehet lenyűgöző, az útkereső, bátor kezdeményezéseknek is lehet bénult unalom a végeredménye.
Igaz, hogy a hagyomány elavul progresszió nélkül, ám a hagyomány tagadása által a progresszió is nagyon hamar kiürül.
A művészet, a színház fészket rak ideológiai lombozatokon, vagy az ideológia rak fészket a művészet, a színház vadregényes berkeiben, számítani lehet rá, hogy elállja az utat a növekedést serkentő fotoszintézis elől, és a teljesítmények oxigénkibocsátása, egészségessége veszélybe kerül. Születhet érték és minőség így is, de a rossz hangulat rendre megöli a felettük érezhető közös örömöt.
Minél tehetségesebb egy színész, annál nehezebben kezelhető. A rendezés és az igazgatás éppen abban áll, hogy az, aki rendez vagy igazgat, a nehezen kezelhető színészeket, ha nehezen is, de kezelni legyen képes.
Zseniálisnak besorolni leginkább halott művészt illik. Az élő művész lehet egyszer-egyszer nagyon-nagyon jó, de mégis ott van egy új korszakban való elévülés és romlandóság rizikója.